2009. február 2., hétfő

Hibából előnyt - avagy az ajtók története


Az ajtókkal volt a legtöbb gondunk. Kezdetek kezdetén kértük, hogy süllyesztett küszöbök legyenek, mert pici gyerekeink vannak, akik futkosnak, motoroznak, ne legyen akadály előttük. Ehhez képest úgy építették be az ajtótokokat, hogy 8 cm (!) magas volt a küszöb. A reklamációra "majd megszokják" volt a válasz. A főnökkel való hosszas vita után végre megígérték, hogy másnap kijavítják a hibájukat. Itt megint arra kell hivatkoznom, hogy egész más mentalitású emberek voltak a munkásaink, mint amilyenekhez szokva vagyunk. Erdélyi cégről van szó, székelyekkel dolgoztatnak. Őket meg aztán szinte lehetetlen meggyőzni... Mi úgy gondolkodunk, hogy aki fizet, az dirigál - ők viszont úgy viselkedtek, mintha szívességet tettek volna azzal, hogy dolgoztak nálunk. Mivel egy építkezés közepén nem lehet lecserélni a teljes stábot, kénytelenek voltunk őket meggyőzni.
Másnap döbbenten láttam a megoldásukat: a küszöbből levágtak pár centit, így viszont az ajtó és a küszöb között egy nagy rés lett. Simán kiláttam a hálóból a nappaliba. :D Újabb veszekedés után kiharcoltuk, hogy tokostól engedjék lejjebb az ajtókat. Megtették, amennyire lehetett, így a 8 cm-es küszöbből 4 cm-es lett. Ez még mindig magas, de megszokható, beletörődtünk.
A tok leengedése viszont újabb problémát vetett fel, mert így fent lett egy rés a tok teteje és a fal között. Ha csak gipszezzük, az reped. Némi töprengés után megszületett a tökéletes megoldás: a rést eltüntettük, és a tok körül szeletelt, bontott téglával lett burkolva a fal. Aranykezű kályhásunk "követte el". :) Szánt szándékkal szabálytalan.

Remekül sikerült, azóta is örömmel nézegetem.

Nincsenek megjegyzések: