2009. február 27., péntek

Grillező




Szeretnék majd egy grillezőt az udvarra. Rengeteg mesés képet találtam a neten, el is mentettem párat, de nyilván valami egyedi lesz. :) Ezeket azért itt hagyom ötletadónak. A fentihez hasonló kerti konyha volt valamelyik régebbi Ötlet Mozaikban is, el it tettem azt a számot. Gyönyörű.... :)


Itt érdemes körülnézni!

2009. február 19., csütörtök

Régiek, kedvesek


A kályhára tettem néhány kedvencemet. Az egyik régi vasaló családi örökség, a másik, a kutyás nyelű bolhapiacról származik csakúgy, mint a címeres korsó. A potpurit egy öreg sózótálban tartom. A birkanyíró ollót meg ajándékba kaptam a tehenes parázstálca mellé, amit netes aukción nyertem meg. Az Ikeás mécsestartó a kakukktojás, mert az az egyetlen új darab a kályhán. :)

2009. február 17., kedd

Táblák minden mennyiségben


Szeretem a fém táblákat. Van is belőlük bőven. (Jópár még dobozba rakva várja, hogy végre felkerüljön a falra.) A kedvenceimet megmutatom. Persze, ezek nem eredetiek, csak utángyártottak, mégis hozzák a régi korok hangulatát. :) Van, amit bolhapiacon vettem, van, amit bögréért cseréltem (:D), és van, ami áruházból került hozzánk.A kutyás-gramofonos egy naptár. Kis mágneskarikákat kell az adott hónapra, napra húzni, reggelente "frissítjük". :)


2009. február 14., szombat

Mécsescsillár



Régóta vágytam egy mécsescsillárra, de amikor beköltöztünk, pont nem kaptam sehol emberi áron. (Azóta láttam a Kikában 5-6.000-ért szépet.)

Hetekig kerestem, aztán egész véletlenül botlottam egybe, majdnem szó szerint, ugyanis a pécsi vásár bolhapiacán árulta egy hölgy. :) Igaz, akkor még ezüst színű volt, és a hozzá tartozó 4 üvegből csak kettő volt meg, ezért azokat nem is kértem. Párszáz forintomba került, és repestem az örömtől. Vettem hozzá 4 tölcsér alakú koktélos poharat, a vázat meg elvittük és egy posfestő-műhelyben feketévé varázsoltattuk. Már csak egy lánc kellett, és kész is lett. Az étkezőasztalunk felett lóg, és nagyon hangulatos. Két fotót hoztam, egy hétköznapit, és egyet, amin karácsonyi díszben láthatjátok. :)


2009. február 7., szombat

Mosdópult

A mosdópultunk Ytongból készült. A belső fele csak vakolva, festve lett, kívül csempézett. Hétköznapi, konyhai munkalap került rá, ebből vágta ki a férjem dekopír fűrésszel a mosdók helyét. Abból indultunk ki, hogy ha a konyhai gőzt, vizet bírja, akkor a fürdőszobait is fogja. Be is igazolódott a feltételezésünk. :) A színnel kapcsolatban akadtak vitáink, de győztem, és gőzölt bükk színű lett a munkalap, nem kék, amit a csempe vonzott volna. Ez a természetes árnyalat sokkal jobban kiemeli a csempe kék-fehér színeit.
Alul bepolcoztuk, remek hely a törölközőknek. Fa ajtókat terveztünk rá, a függönyt csak ideiglenes megoldásként varrtam, de annyira megszoktuk, hogy maradt. :)



2009. február 6., péntek

Apró dolgok nagy hatással


Gondolom, mindenkinek vannak olyan tárgyai, amikhez szép emlékek fűzik, vagy számára kedves embertől valók. Szeretném elhitetni magammal, hogy nem ragaszkodok a tárgyakhoz, de ez nem igaz, nekem is vannak kedvenceim. A konyha sarkába szeretek felnézni. A pöttyös kávédaráló különösen befészkelte magát a szívem csücskébe. Gyerekkoromban Anyu konyhaszekrényén díszlett, és már akkor is nagyon tetszett.


Ez vajon mi lehet? Holland házikó negatívja... Elárulom: mézeskalácsforma. :) Baráti ajándék volt, örömmel tettem ki a falra.


A régesrégi mécses-, vagy gyertyatartót Apu találta valahol. Kopott, foltos, így gyönyörű. :) A fürdőben lakik, a kád fölött.


2009. február 5., csütörtök

Konyhabútor téglából

Minden ház fontos része a konyha. A "családi tűzhely" kifejezés is azt mutatja, hogy ez az a hely, ahová összegyűlünk, itt biztosan együtt vagyunk hosszabb időn keresztül.
Régi vágyunk volt a bontott tégla ilyen módon való hasznosítása, pedig sokan óvtak tőle. Mivel egyikünk sem jártas a kőművesmunkákban, megkérdeztünk több hozzáértőt, árajánlatokat is kértünk. Volt egészen nevetséges, 400.000-es is... :D Nem értünk hozzá, de azért nem tollas a hátunk... Végül mégsem kerestünk kőművest, mert a burkolónk inasa ripszropsz felhúzta ezt a pár falat, amíg a mestere fugázta a fürdőt. :) Igen, látszik, hogy nem szabályos, látszik, hogy nem profi munka, de pont ez adja a báját.
A gyűjtögetett feliratos tégláinkat úgy építtettük bele, hogy kicsit kilógjanak a fal vonalából, így jobban felkeltik a szemlélő figyelmét.



Így utólag már szörnyű látni, hogy milyen kosszal járt az építés.... Átkentük Auro téglaolajjal, ez impregnálja, és selymes fényt ad neki, de nem lesz tőle lakkozott hatású.A munkalapot a férjem vágta rá, ő tette bele a mosogatót, a kerámia főzőlapot, amit aztán a villanyszerelő beüzemelt. Félig kész állapotában ilyen volt:
A végső lépés az volt, amikor a párom bepolcozta, és ajtókat készített rá. Az ajtók egyszerű lambériából vannak, rusztikus vasalatokal, olyanokkal, amik a spalettákon vannak. A sütő magasra lett építve, így kényelmesebb is, és a gyerekek szempontjából biztonságosabb is. Felülre egyszerű, Kikás faliszekrényeket vettünk, csak a fogantyúikat cseréltük le, hogy olyan legyen, mint ami az alsó ajtókon van.(Ikeás)
Több, mint egy éve használom, ezért elmondhatom, hogy nem igaz, amivel kezdetben riogattak: nem porlik a tégla. Szeretem. :)

2009. február 4., szerda

Spaletták, vasalatok


Kezdettől fogva spalettában gondolkodtunk. Semmi bajom a zsalugáterrel, de a spaletta olyan meghitt, ódon hangulatot áraszt, hogy arra vágytam. Gyűjtöttünk pár fotót, de végül az egyszerű, tulipános megoldás mellett döntöttünk.
A vasalatok is sokat dobnak rajta. Az édesapám a gyártójuk, ezért könnyű helyzetben voltunk. :) (Aki szeretne rendelni, sikítson, továbbítom a kérést. Nagy tételben is lehet - természetesen számlával.)Az előzőleg begyűjtött képekből ezek a kedvenceim:
Ezt valahol a Balaton mellett fotóztuk, és teljesen oda voltam érte. Gyönyörű a keret is, a minta szép, finom kidolgozása is.

Jó döntés volt a spaletta, mert esőben, hidegben remekül véd, és nyáron is jó a hőség ellen. Arról nem is szólva, milyen szép, amikor a nap tulipánt vetít reggel a falra. :)


2009. február 2., hétfő

Hibából előnyt - avagy az ajtók története


Az ajtókkal volt a legtöbb gondunk. Kezdetek kezdetén kértük, hogy süllyesztett küszöbök legyenek, mert pici gyerekeink vannak, akik futkosnak, motoroznak, ne legyen akadály előttük. Ehhez képest úgy építették be az ajtótokokat, hogy 8 cm (!) magas volt a küszöb. A reklamációra "majd megszokják" volt a válasz. A főnökkel való hosszas vita után végre megígérték, hogy másnap kijavítják a hibájukat. Itt megint arra kell hivatkoznom, hogy egész más mentalitású emberek voltak a munkásaink, mint amilyenekhez szokva vagyunk. Erdélyi cégről van szó, székelyekkel dolgoztatnak. Őket meg aztán szinte lehetetlen meggyőzni... Mi úgy gondolkodunk, hogy aki fizet, az dirigál - ők viszont úgy viselkedtek, mintha szívességet tettek volna azzal, hogy dolgoztak nálunk. Mivel egy építkezés közepén nem lehet lecserélni a teljes stábot, kénytelenek voltunk őket meggyőzni.
Másnap döbbenten láttam a megoldásukat: a küszöbből levágtak pár centit, így viszont az ajtó és a küszöb között egy nagy rés lett. Simán kiláttam a hálóból a nappaliba. :D Újabb veszekedés után kiharcoltuk, hogy tokostól engedjék lejjebb az ajtókat. Megtették, amennyire lehetett, így a 8 cm-es küszöbből 4 cm-es lett. Ez még mindig magas, de megszokható, beletörődtünk.
A tok leengedése viszont újabb problémát vetett fel, mert így fent lett egy rés a tok teteje és a fal között. Ha csak gipszezzük, az reped. Némi töprengés után megszületett a tökéletes megoldás: a rést eltüntettük, és a tok körül szeletelt, bontott téglával lett burkolva a fal. Aranykezű kályhásunk "követte el". :) Szánt szándékkal szabálytalan.

Remekül sikerült, azóta is örömmel nézegetem.

2009. február 1., vasárnap

Az otthon melege




Meg sem próbálok időrendben haladni, és részletesen leírni az építkezést, nem ez a célom. Ma a kedvencemet mutatom meg, a kályhát.

Eredetileg kandallót terveztünk (no, nem a most divatos modern-vonalút!), de a Mester szerencsére meggyőzött minket, hogy az épített kályhával jobban járunk. Jobb a hőtartása, gazdaságosabb. A tűz látványáról azonban nem akartunk lemondani, ezért üveges ajtaja lett.

Előtte a netet bújva válogatunk a szebbnél szebb kályhák között, majd elmondtuk a kívánságainkat a kályhásnak. A tervezés 2 perc volt: felskiccelte az elképzeléseit a falra. :D Kapásból rábólintottunk. Nagyjából 10 nap alatt készült el, rendkívül precíz, gondos munkával.

Az alja bontott téglából van. Régóta gyűjtögetjük a szép, régi, címeres, monogramos téglákat, ezekből is került bele sok.

A felső részen vannak a legszebb tégláink. A tulipános, az évszámos, és a mohácsi horgonyos a szívem csücske. :)

Rögtön az első befűtéskor sikerült "antikolnunk", mert nem volt elég száraz a fa, kicsapott a füst, és ez meglátszik a kályha elején. Lefesthetnénk, de nem zavar. :)

A virágok persze csak nyáron vannak rajta.... :)