2009. március 28., szombat

Katonaláda


Egyik kedvencem az öreg katonaláda. Családi örökség, bár távoli rokontól. Ütött-kopott, karcos, de pont ezt szeretem benne: története van. Apai nagyanyám sógoráé volt. A B. F. monogram Barta Ferencet takar. Kedves, halkszavú bácsi volt, és nem mellesleg a mozsgói gróf kertésze. Gyönyörű volt az otthoni kertjük is, rózsalugasokkal, nagy virágos résszel. Az apai nagyapámat nem ismertem, Feri papa amolyan pótpapám volt. Már régen elment, de eszembe jut gyakran, főleg ha a ládát nézem. :)



2009. március 24., kedd

Vasból

Néhány apróság, ami a férjem munkája.

A kémény és a lambéria nem találkozhat közvetlenül, ezért egy fémlapos megoldás született:

A kis íves csücskök különösen tetszenek. :) Ezek ismétlődnek a vasalatokon is:
A konyhaszekrény felső lezárása, kivágva a tégla méretének megfelelően:


2009. március 21., szombat

Kilátás a gyerekszoba ablakából


Még kopár a föld, de olyan szépek a színek!


2009. március 4., szerda

Örök szerelmem...


Örök szerelmem a bontott tégla. A régi idők emléke van benne, egy hangulat, amit nehéz leírni. Járdának, lépcsőnek is gyönyörű, nem? :) Sajnos, nem saját képek, csak ötletnek tettem el őket...