2010. augusztus 1., vasárnap

Megújulás

Van egy asztalkánk, amiért mindig is odavoltam. Már akkor is csodáltam a formáját, amikor még anyuék hálószobája előtt állt a folyosón. Régi, családi örökség. Anyu tudta, hogy szeretem, ezért megkaptuk. Egy bajom volt vele, a színe. A sötétbarna bútor egyáltalán nem passzol a házunkba. Hiába csiszoltuk, pácolva volt, ezért a szín beivódott a fába. Maradt a festés...
Már írtam, hogy tetszenek a fehér bútorok, ezért  felmerült, hogy kenjük fehérre, de az se sokkal jobban illene ide, mint a sötétbarna. (Ráadásul, mióta ekkora divat a provance-i stílusú enteriőr, kissé unom is. :P) A piros tűnt remek választásnak. Biztosan akad, aki megbotránkozik egy régi darab pirosra festésén, de én azt vallom, akkor van értéke egy bútornak, ha a tulajdonos örömmel néz rá, ha be tudja illeszteni az életébe.
Viszont a kopottságot is szeretem, ezért az éleket és még itt-ott visszacsiszoltam. :) Ilyen lett. 



Eredetileg volt egy üveglap rajta, azért van a szélén a keret. Most nem hiányzik, de lehet, hogy visszakerül még.
Szeretem. :)

6 megjegyzés:

Timi írta...

Szép lett, nekem tetszik :) Van egy varróasztalkám amit éppen árulok, de eredetileg magamnak vettem hogy majd felújítom. Lehet hogy leveszem a kínálatomból és még is csak megcsinálom magamnak. Milyen típusú festékkel festetted le?

Lidércke írta...

Sima, Tikkurila, úgy emlékszem, selyemfényű. (Paya festette.) Megnézem az asztalkádat. :)

batorba írta...

Szerintem klassz a piros!!:-)))

Cat írta...

Nagyon tetszik ez az asztal. A formája és a színe egyaránt. Nagyon el tudnám képzelni nálunk is :)

Rita írta...

Rázúdulok én is az asztalra. Ha garázsvásárt csinálsz, szólj légyszi:)

Lidércke írta...

Köszi, lányok. :)
Cat, ugye? :) Tulajdonképpen sok lakásba illik. Persze, lehet, hogy máshol nem játékos kosarak lennének az alsó polcon. :P
Rita, feltétlenül szólok! Akkor is, ha lesz garázs.... :))