2010. augusztus 7., szombat

Dolgozószoba

Már utaltam rá, hogy lett külön dolgozószobánk, csak eddig nem mutattam. Azt gondoltam, majd ha rend lesz, fotózok. Közben rájöttem, hogy ez azért dolgozószoba, mert olyan, amilyen, nem kell glédában állni a dolgoknak, egyszerűen becsukom az ajtót, ha el akarom rejteni a gépeket. :) Szóval, minden előzetes rendezkedés helyett fényképeztem. :) 
(Még az anyagot sem vettem le a széktámláról - ennyire laza vagyok. :P :D Az utolsó képre pedig Micus is besétált.)





A bal oldalra került az íróasztal a számítógéppel és felette az egyéb kacatok. A kábelekre kell még takarócső, mert utálom látni ezt a sok tyúkbélt. :S A forgószéket meg szeretném majd átkárpitozni, ha rájövök, hogy lehet úgy szétszedni, hogy utána még össze is tudjam rakni...
Jobb oldalon van a varróasztal, az Öreglánnyal. Mióta itt van, arra se vettem a fáradtságot, hogy letakarjam. :) Fölötte, mellette a szükséges sok minden, és az elkészült darabok. A dobozok, kosarak még szedett-vedettek, de szeretnék majd valami egységes megoldást. A varróasztal és a polc között ott az én kincsesládám. :) Bolhapiaci szerzemény, imádom. A szabásmintáimat tartom benne.
A lambériás falon, a két asztal között van az ablak. (A szembefény miatt nem tudtam olyan jó képet csinálni, amin rajta van.) Ami nem látszik, az az ajtó melletti nagy, kétajtós fenyő szekrény az anyagaimmal.

Eredetileg ezt a szobát szántuk lányszobának, de be kellett látnunk, hogy ha megcsináljuk Mici-birodalomnak, akkor a lakás többi része nagyon zsúfolt lesz. (Eddig amolyan mindenes szobaként szerepelt, mert Mica még velünk alszik. Itt volt a számítógép, és ami épp nem kellett.) A varrógépem a nappali egy sarkában volt, ami már nagy előrelépésnek számított az étkező asztalon való varráshoz képest, de nem szerettem, mert a sok kipakolt cucc nem épp rendezett látvány. Most van helyem, és senkit sem zavarok.
Mici meg a fiúkkal kerül majd közös szobába. A gyerekszoba egy nagy helyiség, valójában két szobának lett tervezve, de nem építettük be a közfalat. Simán el fog férni a kisasszony is. :) Megkérdeztem a srácokat, mit szólnak hozzá, ha odaköltözik majd, és ujjongva fogadták, örültek neki. :)
Be kell látnunk, teljesen belaktuk a házat. Félve mondom: kicsi nekünk... Félve, mert tudom, sokan elférnek ennél jóval kisebb otthonokban is. Nem is tudom, hogy nőhettük ki?!




2010. augusztus 4., szerda

Régi falunk

Ha már sikere volt a gyerekszoba falának, megmutatom, mit festettünk anno, még Pécsett. A lépcsőfeljáró melletti falat dekoráltuk. Sajnos, sehonnan sem lehetett úgy fotózni, hogy egyben látszódjon az egész, anélkül, hogy kitakarná a korlát.






Az óratornyon egy valódi óra van. :)
Nem tudom, felismerhető-e, ezért elárulom, Prága ihlette a képet. Nyaralás után, egy hétvégén mázoltuk fel. :)  A Mester a férjem volt, ő jobban fest. (Én meg jobban varrok. :P ) Imádtam, és a vendégeink is mind odavoltak érte. Akkoriban volt a Fagyöngykreatívnak egy pályázata, beküldtem a fotókat és nyertünk is vele. Szóval, csupa szép emlék köt hozzá. :)

2010. augusztus 1., vasárnap

Megújulás

Van egy asztalkánk, amiért mindig is odavoltam. Már akkor is csodáltam a formáját, amikor még anyuék hálószobája előtt állt a folyosón. Régi, családi örökség. Anyu tudta, hogy szeretem, ezért megkaptuk. Egy bajom volt vele, a színe. A sötétbarna bútor egyáltalán nem passzol a házunkba. Hiába csiszoltuk, pácolva volt, ezért a szín beivódott a fába. Maradt a festés...
Már írtam, hogy tetszenek a fehér bútorok, ezért  felmerült, hogy kenjük fehérre, de az se sokkal jobban illene ide, mint a sötétbarna. (Ráadásul, mióta ekkora divat a provance-i stílusú enteriőr, kissé unom is. :P) A piros tűnt remek választásnak. Biztosan akad, aki megbotránkozik egy régi darab pirosra festésén, de én azt vallom, akkor van értéke egy bútornak, ha a tulajdonos örömmel néz rá, ha be tudja illeszteni az életébe.
Viszont a kopottságot is szeretem, ezért az éleket és még itt-ott visszacsiszoltam. :) Ilyen lett. 



Eredetileg volt egy üveglap rajta, azért van a szélén a keret. Most nem hiányzik, de lehet, hogy visszakerül még.
Szeretem. :)