2012. május 30., szerda

Pöttyös bögre


Tegnap hazafelé jövet betértünk a gyerekekkel a kedvenc ószeresünkhöz. (Pécsieknek mondom: Füzes dűlő.) Konkrét céllal mentünk, ami persze, hülyeség, hiszen azt sosem kapunk, amit tervezünk venni... pedig van itt minden a kiskanáltól a sílécen át a kerti traktorig. :)
A kaputól két lépésnyire már ki is szúrtam valamit, egy zománcozott, pöttyös bögrét. Komoly 100 Ft volt az ára, hát nem vacilláltam. :) Micinek is tetszett, annyira, hogy ő vitte a nénihez, és ő fizette ki. Itthon aztán a mosogatás után legódarabokat főzött benne. Este viszont megtaláltam a bögrét a hálóban, a párnámra téve. Úgy értelmeztem, megkaptam. :) Lett egy új ollótartóm.

Szépek azok a házak, lakások, amik rendezettek, színben, stílusban egységesek, de képtelen lennék olyanban élni. Sőt, ha most kezdeném a ház berendezését, mident használtan vennék. Tudom, ez nem olyan, mintha családi örökségből származó darabokkal venném körül magam, de miért ne lehetne ezeknek is története?

Valahol, Németország déli részén, élt egy ember egy öreg házban. Nem volt családja, mégsem volt magányos, mert vele lakott a macskája, egy kecses, fekete állat, és a szomszédok is gyakran benéztek hozzá. Minden reggel megmelegített 4 dl tejet egy zománcos, pöttyös bögrében, de nem túl forróra, csak langyosra. A felét a cica tányérjába öntötte, a másik felét ő itta meg a verandán ülve.

Egy esős keddi napon hiába várta reggel a macskát, nem jött. Kitöltötte azért a tejet, és remélte, megjelenik a reggeliző partnere. Este átvitte a tálat szomszéd kutyájának, megitatta azzal. Teltek a napok, a cica nem jött. Pont egy héttel az eltűnése után az ember kidobta a pöttyös bögrét szomorúságában. Másnap jöttek a magyar lomisok, kiválogatták, ami érdekesnek tűnt - a bögrét is -, majd továbbálltak. Ahogy kifordultak az utcából, megjelent a macska. Nem egyedül jött, egy apró, lezárt szemű szürke kölyök lógott a szájából. Bevitte a konyhába, letette a sarokban álló kosárba, majd még négyet fordult. Utána dorombolva odaállt a tányérja elé.

Az ember bánta már, hogy kidobta a bögrét, de rövid gondokozás után rájött, hogy az már úgysem lenne elég, és elővett egy kislábost a tejmelegítéshez...


Csoda, hogy megvettem? :)


12 megjegyzés:

a Matula ikrek írta...

:o)
A pöttyös bögrék, főleg zománcos kiadásban olyan jó gyerekkori darabok.

Sziranszki írta...

Kolléganőmtől kaptam két éve karácsonyra egy zománcos pöttyös bögrét, de nem túl sokszor használom, Zsófi mindig kisajátítja! :) Megborzongatott (jólesően) a történeted! :)

Edit írta...

Nagyon szívmelengető történet. Jó volt olvasni, jó hogy idetetted :)
Én is szeretek lomizni :)))

kovtama írta...

Nekünk az összes bútorunk használt, mások által értéktelennek gondolt, férjem által felújított darabok, vagy vásárban vett "régiségek".:):) Szép ez a történet a bögrével....Még mindig áruljátok a gyönyörű házatokat?

Erzsébet írta...

Annyira aranyos a történet :-)) miért nem írsz Te könyvet?? :-)

Lidércke írta...

Az én gyerekkoromból teljesen kimaradtak a pöttyös bögrék. Szívesen írnám, hogy a "nagymamáéknál abból ittam mindig", de az az igazság, hogy egy ronda, sárga, macis, műanyag bögrém volt náluk. :D

A házat egyelőre cserélni szeretnénk (különböző józan okok miatt :) ), de ha nem sikerül, akkor februártól áruljuk, igen.

Én, könyvet? Oszt ki venné? ;D Maradok a kaptafánál(varrógépnél). :))

vargaera írta...

Nagyon kedves történet!

Vettünk mi is kettőt a lányoknak a helyi háztartási cikk boltban, de hamar lepattogtatták a zománcot róla (ők is főztek benne), így azóta mi is tárolásra használjuk őket!

Tiffanylda írta...

Én is imádom a pöttyös bögréket, meg a libásakat!:) Ezeknek csak egy a bajuk, hogy leejted és lepattog a zománc. Akkor már virágot ültetek bele, vagy hasonló szerszámoknak lesz tárolója.
Nagyon kedves a történeted!:)

Piszke a Birtokról írta...

Pont ugyanilyem van, nagyon régi, és sajnos már arra sem emlékszem, hogy a család milyen ágas-bogas vonalán jutott hozzám elég rég, de rendszeres konyhai használatban van :)

Lidércke írta...

A zománc márcsak ilyen: pattog, de ettől csak "patinásodik" a bögre. :)))
A pöttyös bögre, úgy látom, alapdarab. :)

Barackos írta...

Júúúj, most akadtam a blogodra, gyorsan bejelentkeztem aztán csalódottan láttam, hogy jó régen írtál, talán abba is hagytad...de látom azért csak jelen vagy. Tetszenek az írásaid! Abba ne hagyd, ha időd és energiád engedi, sokunknak szerzel apró örömöket ezzel!
Minden jót!

A pöttyösökre reagálva én a kerámiát jobban szeretem, de az meg törik ugyebár :)

Lidércke írta...

Vagyok, csak épp erre a blogra (meg a házra) egyre kevesebb időm jut... (Itt viszont bármikor megtalálsz: http://oltogeto.blogspot.hu/) Örülök, hogy tetszik. :) A kerámiát is szeretem, csak hát úgy van, ahogy írod: fogyóáru. :)