2012. május 30., szerda

Pöttyös bögre


Tegnap hazafelé jövet betértünk a gyerekekkel a kedvenc ószeresünkhöz. (Pécsieknek mondom: Füzes dűlő.) Konkrét céllal mentünk, ami persze, hülyeség, hiszen azt sosem kapunk, amit tervezünk venni... pedig van itt minden a kiskanáltól a sílécen át a kerti traktorig. :)
A kaputól két lépésnyire már ki is szúrtam valamit, egy zománcozott, pöttyös bögrét. Komoly 100 Ft volt az ára, hát nem vacilláltam. :) Micinek is tetszett, annyira, hogy ő vitte a nénihez, és ő fizette ki. Itthon aztán a mosogatás után legódarabokat főzött benne. Este viszont megtaláltam a bögrét a hálóban, a párnámra téve. Úgy értelmeztem, megkaptam. :) Lett egy új ollótartóm.

Szépek azok a házak, lakások, amik rendezettek, színben, stílusban egységesek, de képtelen lennék olyanban élni. Sőt, ha most kezdeném a ház berendezését, mident használtan vennék. Tudom, ez nem olyan, mintha családi örökségből származó darabokkal venném körül magam, de miért ne lehetne ezeknek is története?

Valahol, Németország déli részén, élt egy ember egy öreg házban. Nem volt családja, mégsem volt magányos, mert vele lakott a macskája, egy kecses, fekete állat, és a szomszédok is gyakran benéztek hozzá. Minden reggel megmelegített 4 dl tejet egy zománcos, pöttyös bögrében, de nem túl forróra, csak langyosra. A felét a cica tányérjába öntötte, a másik felét ő itta meg a verandán ülve.

Egy esős keddi napon hiába várta reggel a macskát, nem jött. Kitöltötte azért a tejet, és remélte, megjelenik a reggeliző partnere. Este átvitte a tálat szomszéd kutyájának, megitatta azzal. Teltek a napok, a cica nem jött. Pont egy héttel az eltűnése után az ember kidobta a pöttyös bögrét szomorúságában. Másnap jöttek a magyar lomisok, kiválogatták, ami érdekesnek tűnt - a bögrét is -, majd továbbálltak. Ahogy kifordultak az utcából, megjelent a macska. Nem egyedül jött, egy apró, lezárt szemű szürke kölyök lógott a szájából. Bevitte a konyhába, letette a sarokban álló kosárba, majd még négyet fordult. Utána dorombolva odaállt a tányérja elé.

Az ember bánta már, hogy kidobta a bögrét, de rövid gondokozás után rájött, hogy az már úgysem lenne elég, és elővett egy kislábost a tejmelegítéshez...


Csoda, hogy megvettem? :)


2012. május 25., péntek

Nagyon szeretem....




...ezt a kertet. :) Nem, nem a mienk, illetve csak másodlagosan. :) Anyuéké. Szeretem, ahogy együtt élnek a növények...